3.Vérvonal

3.fejezet

Vérvonal

Nem tekintettem sem őt, sem magamat gyilkosnak. A szó közismert jelentésében véve nem. De mégis volt valami közünk az előttünk-vagyis az ő esetében a kettővel előtte lévő- generáció női ágának az elhalálozásában.

Ez után a kimerítő beszélgetés után következett az a mondat, amire ebben a helyzetben szerintem egy normális ember sem várna:

- És most megterítheted az asztalt, kész a vacsora!

Valószínűleg Anyu észrevehette a ledöbbent kifejezést az arcomon, mivel hozzá tette:

- Ugyan Jasmine! Muszáj úgy tenned, mintha az elmúlt 20 perc meg sem történt volna!

- Sajnálom, de ez nekem nem megy olyan könnyen. Az előbb még a fél év múlva bekövetkező tragédiáról beszéltünk, most pedig elvárod tőlem, hogy úgy tegyek, mintha ezentúl nem erről szólna az életem!

- Eddig is volt egy normális életed, ezután is lesz! Kell hogy legyen...

- Ugyan miért? Nappal nem lehet tetőkön ugrálni?

- De lehet, csakhogy veszélyes, mert akárki megláthat. És különben pedig azért is fontos, hogy folytasd a megszokott életed, mert ahogy elkezdesz belecsöppeni az éjszakai életbe, nagyon hamar fogsz találni magadnak ellenségeket is. És ők nem olyanok, mint az osztálytársaid, hanem kegyetlen gyilkosok és maffiózók.

- Gyilkosok? Maffiózók?

Kezdtem bepánikolni. A tetőkön való ugrálás még oké, ha beletanul az ember, még viccesnek is hangzik...El tudom képzelni, ahogy ott suhanok a 20-30 méter magas épületek között...De az már kevésbé szívderítő látvány, hogy a hullámat mossa az óceán vize...

- Te sem gondolhattad komolyan, hogy azért vannak erőink, hogy csupa móka és kacagás legyen az életünk! mit gondolsz, miért van egy bőrruha a szekrényemben? Mert olyan kényelmes? Vagy, mert kosztümben viccesebb az éjszakát járni?

- Én nem, vagyis én nem akarok gyilkosokkal meg a maffiával összeakadni! Az isten szerelmére! Még csak 14 éves vagyok!!

Ez olyan, mintha elvárná tőlem, hogy holnapra letegyek egy kiváló érettségit, és három diplomát...lehetőleg orvoslásból, és jogból, csakhogy a legkönnyebbeket említsem.

- Nem várhatod el tőlem, hogy szembeszálljak a jobb kezedként a halálos ellenségeinkkel!

- Igazad van.

Huh. Fellélegezhetek...

- Még. De nem sokára igen.

Hogy mi?!

- Na, nem! Azt már nem! Legalább egy év haladékot kérek!

- Ugyan miért?

- Öhm. Lássuk csak hadd gondolkozzam: Először is, valahogy nem szeretnék közelebbi ismertségbe kerülni New York sötét oldalának krémjével. Másodszor: Te magad mondtad, hogy még gyakorolnom kell. Harmadszor: Nem ugrálhatok 30 méter magasan, ha az iskolai gerendán is alig tudok végig menni!!!

- Sajnos nem te döntöd el, hogy mikor van rád szükség, és hogy hol, és végképp nem a te akaratodtól függ, hogy kivel kell élet-halál harcot vívnod!

- Akkor lehetséges, hogy így nem vállalom el! Kettős élet? Maffiózók? Élet-halál harc? Ki menne ebbe bele önként?

Mármint a mazoistákat, és az őrülten vakmerőket leszámítva...

- Senki nem mondta hogy önként kell bele menned! Nincs más választásod, köt a véred!