Váratlan üzenetek
Olyan csalódott arca volt, de nem tehettem mást.
- Ma sajnos nem megy, mert öhm... családi programom van.
- És nem hagyhatnád ki? Ez a film még totál új.
- Nem lehet, sajnálom.
Nem tudom, hogy mindeközben mennyire vághattam sajnálkozó arcot, de nem lehetett valami meggyőző.
"Hát rendben, ha nem akar velem jönni, ne jöjjön. Colin biztos eljön. Igen, jobb is lesz, ha vele megyek."
Gyűlölt, egyszerűen éreztem, nem vette be a családi program mesét, persze egy épeszű ember se vette volna be, de egy próbát azért megért.
- Na jó, figyelj, ha holnap is lesz hozzá kedved, elmegyek veled megnézni, vagy szervezünk valami más programot, de ma tényleg nem megy. Ez van. Sajnálom.
- Oké, oké.
"Na jó, most már haza kéne mennem, hiszen 2 óra múlva Colinnal találkozom, és ha még meg akarom nézni a könyveket, akkor tényleg sietnem kéne..."
Menni akart, hát persze. Délután egy óra, és már vagy három órája nem szaglászott könyveket.
- Figyelj, most tényleg mennem kéne, a családommal elutazunk a nagyihoz, hogy meglátogassuk.
Hmm. Ez érdekes. Vajon ismertségünk alatt hányszor hazudott nekem, és én észre se vettem.
Hát ezek után szinte mindenről tudni fogok, olyan dolgokról is, amit valószínűleg el sem akarok képzelni. Például a könyvek illatát.
- Oké, jó szórakozást, és akkor majd holnap találkozunk!
Amikor elment szabályosan jobban éreztem magam. Nem mintha Claire társasága nem lenne jó, de az, hogy ki tudja, mióta hazudozik, nem tette kellemes emberré számomra.
De hát mindenki hazudik, úgyhogy ez nem olyan nagy bűn.
Tehát a következő dolgom elrendezni a könyveimet, és felkészülni a várhatóan borzalmas, megerőltető és holnapra minden porcikámban izomlázat eredményező edzésre.
A könyvekkel egy órán belül kész voltam.
Miközben éppen azon gondolkoztam, hogy mit vegyen fel az ember lánya az első olyan kiképzésére, amely valószínűleg több szempontból is pofáresések sorozatával fog végződni, kaptam egy SMS-t egy ismeretlen számról:
" Olyan ruhát vegyél fel, amit nem sajnálsz, ha esetleg megég, kilyukad, elszakad... És a tornacipőd!"
Ijesztő volt a képessége, komolyan.
Tehát a ruháim 90%-a kilőve. Maradnak az elnyűtt, régi pólók, amiket csak takarításhoz, vagy sártócsában való kutyasétáltatáshoz vennék fel, illetve a melegítő alsók. Rendben, a végeredmény egy barna, régi plüssmelegítő nadrág, és egy halványzöld rövid ujjú felső, ami illik a szememhez.
Még jó, hogy a régi ruháim is olyanok, amiket föl lehet venni egymáshoz. Cipőnek akkor csak az a tornacipő jöhetett szóba, amit nem nagyon használtam, miután megkaptam az újat. A ruházatom kiteljesedett egy vajszínű tornacipővel.
Kész voltam. Természetesen idegileg is. Mi lesz, ha valamit elrontok? Egyáltalán mit kell majd csinálnom?
Oké, oké, elhiszem, hogy ez az én fejlődésemet szolgálja, de teljesen kész vagyok! Történjen már valami!!!!!
Varázsszóra pedig ismét felcsendült az újabb SMS-t jelző hang:
" Menj le a portára, az épület előtt vár egy taxi, szállj be, már ki van fizetve."
Kíváncsi vagyok, Ő hol lehet? Ha nem itthon van, akkor ez azt jelenti, hogy a képességeinknek nincsenek térbeli korlátai?
A taxi New York külvárosába vitt. Egy lepukkant raktár épület egyetlen ablakán fény szűrődött ki. Elindultam abba az irányba, majd zajokra lettem figyelmes:
Mintha valaki a bútorokat tologatta, és porolta volna egyszerre.
Mikor beléptem, azt hiszem, elhagytam valahol a szemgolyóimat. A látvány magáért beszélt, és elkezdtem rettegni, hogy mit kell kiállnom a mai edzés során.
Minden volt, amit, egy valamit is magára adó katonai tábor megirigyelt volna:
Kondi gépek, szögesdrót, késdobáló tábla, és ha jól sejtem még jó néhány rejtett akadály, kötelek, miegymás, amit még az életveszélyes kategóriába sorolhatnánk.
Szabályosan megijedtem, de Anya bőrszerkós látványa vitte a pálmát. Fenyegetőnek és megtörhetetlennek hatott. Atyaúristen! Mi lesz velem ezek után? Vajon melyik akadálynál fogok elvérezni? A harmadiknál, vagy a tizenharmadiknál?
- Tehát! Az első feladatod: Próbálj meg átlengeni a köteleken, lehetőleg leesések és sérülések nélkül. Ezt addig gyakoroljuk, amíg nem meg hibátlanul. Utána jön a szögesdrót-akadálypálya.
Meg akartam fordulni, és ott hagyni, de semmi kétségem nem volt afelől, hogy akár erőszakkal is végigcsináltattatta volna velem.
Még sosem láttam ilyennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése