3.Súrlódások-3.rész

Itt a kárpótlásom azért, amiért heteken keresztül nem jelentkeztem. Sajnálom.
Remélem tetszik majd:)
Visszajelzést kérek!!!
Puszi, M


3. fejezet
Súrlódások - 3. rész
Kétségek

Miután a fejem a kemény földön koppant, néhány pillanatig a szememet sem tudtam kinyitni, miután sikerült, akkor is csak homályosan láttam. A fejem felett repkedő alakok fekete foltokká olvadtak össze, a morgások, a nyögések és a dühös gondolatok pedig egy hangmasszává, amely az elmémet ostromolta. A kellemes kábultból Delilah hangja ébresztett.

- Intézd már el! – üvöltötte, mire egy kemény test landolt rajtam. Pontosabban a gyomorszájamon.
- Szia szivi! – húzódott féloldalas mosolyra a szája.
- Bocs, nem így szoktam ismerkedni – kaptam az agyamhoz és lerúgtam magamról azt az önelégült barmot.
- Ugyan cica, kevésbé fáj, ha nem ellenkezel – húzogatta a szemöldökét a földről.
Csak egy igazi idiótának van ilyen behízelgő hangja, azok után, hogy egy csaj a földre küldte.
- Azoknak a lányoknak is ezt szoktad mondani, akiket megerőszakolsz? – kérdeztem, miközben fölé sétáltam.
- Ezzel a lelkembe tiportál. – tette a szívére a kezét és kiskutyaszemekkel nézett rám.
- Mintha lenne olyanod – forgattam meg a szemeimet, miközben egy akkorát rúgtam a csípőjébe, amekkorát csak tudtam.

„Szép volt!”
„Köszi” – mosolyodtam el.

Miközben Aaren feltápászkodott az egyik fa tövéből, ahová elrúgtam, Andrew és Delilah harcát követtem szemmel. Delilah úgy harcolt, mint egy macska. Leginkább egy gepárdhoz hasonlítottam volna, elképesztően gyors volt és guggolásból ugrott, amikor támadt.
- Szeretem azokat a nőket, akik tudják, mit akarnak… - tette tovább a szépet Aaren.
- Akkor engem imádhatsz, mert azt akarom, hogy meghalj. – mondtam, miközben kecsesen hozzá sétáltam és igézően néztem a szemébe.
Miközben Aarennel játszottam, hallgatóztam.

„Mi a francot csinál Aaren?! Miért játszik a kiscsajjal?”
„Jas, nem tudom, mit akarsz, de jól csinálod.”

Közben Aaren még mindig a tekintetembe merült. Egyre közelebb és közelebb mentem hozzá, az arcunk csak néhány centire volt egymástól. Az ajkai már résnyire nyíltak, láttam a vágyat a szemében, a gondolatai meg csak üvöltöttek.

„Hmm de szexi a csaj, legszívesebben…”

Ki kellett tépnem magam a fejéből, mert még a Kámaszútrát is megszégyenítő pózok ismeretével rendelkezett. Próbáltam minél tovább nyújtani a pillanatot, de ő nem tudott tovább várni. Ajkaival lecsapott az enyémekre. Megfagyott a levegő. Andrew és Delilah kiesett az ütemből és lefagyva meredtek ránk. Aaren ajkai mézédesek voltak és amint hozzám ért, az ajkam égni kezdett. A sürgető érzés észhez térített, és ahelyett, hogy hagytam volna, hogy ajkai tovább becézgessék az enyémeket, úgy rúgtam ki alóla a lábát, hogy elterüljön, mint levelibéka az autópályán. Bal lábammal lenyomtam a földre, de azzal nem számoltam, hogy kihúzza alólam a másikat, így egy pillanaton belül az önelégülten vigyorgó képével találtam szembe magam.
- Ez nem volt szép szivi…
- Már nem is tetszem annyira? – tettettem ijedséget.
- Épp ellenkezőleg – kacsintott.
Kihasználtam a pillanatot, hogy nem figyel, felé kerekedtem és a gyomorszájába térdeltem.
- Akkor most top modellnek láthatsz – viszonoztam a kacsintást.
- Hmm – mért végig, ahogy szinte az ölén ültem, a pillantásától zavarba jöttem, amit ő ki is használt.
- De ezt a pózt jobban szeretem – gördült fölém, a kezei bilincsként zárták körbe a csuklómat a fejem felett.
Vergődve próbáltam kiszabadulni, de mindhiába, úgy szorította a csuklómat, hogy belefájdult a sok rángatástól.
- Ne izgass cica – produkált egy morgást mellé.
- Undorító vagy – válaszoltam, miközben célba vettem a legféltettebb kincsét.
Úgy sikoltott fel, mint egy lány, miközben lerúgtam magamról. Büszkén álltam fel és csípőre tett kézzel néztem, ahogy a földön vergődik. Miközben gondolatban vállon veregettem magam, Delilahról el is feledkeztem volna, ha Andrew nem figyelmeztet.

„Jas, vigyázz!”

Pont úgy fordultam meg, hogy Delilah ökle pont a járomcsontomat és az orromat találja el. Bele se mertem gondolni, hogy ez hogy fog kinézni pár óra múlva. Amint összeszedtem magam, visszafordultam, de senki sem volt mögöttem. Delilah épp Aarent karolta fel és még épp el tudtam kapni az önelégült vigyorát, mielőtt elszáguldottak volna az erdő közepe felé.
- Hát erről ennyit. – sétált mellém Andrew.
- Nekem mondod? – töröltem le a vért az arcomról.
- Legalább megismerted Delt és Aarent. – vont vállat.
- Meglettem volna az élmény nélkül. De legalább tanultam valami újat is.
- A nyakláncod? – vonta fel a szemöldökét.
- Ezt mindenki tudja rajtam kívül?! – komolyan kezdtem félni, hogy én vagyok az egyetlen, aki nem tud semmiről. A végén még kiderült, hogy egy kamionsofőr is tisztában van az életemmel, csak én nem tudom, hogy miért történnek velem bizonyos dolgok.
- Mi igen. Plusz olvasok a gondolataidban. – mondta miközben elkezdtünk sétálni.
- Veled nem olyan könnyű, mint anyuval, - szomorodtam el- alig hallottalak.
- Nyugodj meg, majd kialakul. Most a legfontosabb, hogy életben maradj – nézett a szemeimbe- és, hogy jeget találjunk az arcodra- mosolyodott el.
- Kösz, egyből jobb kedvem lett – löktem oldalba.
- Meghan és Raven lemennek hídba, ha meghallják, mit alkottál ma.
- Az tuti. Raven szétszaggat a tekintetével, hogy ő nem volt itt, Meghan pedig etil alkohollal égeti el a hamvaimat, hogy miért vagyok ilyen felelőtlen…
- Alig várom, hogy hazaérjenek, vicces délutánunk lesz… – vidult fel.
Miután a kocsihoz értünk, Andrew kinyitotta nekem az ajtót, majd, mint egy őrült vezetett haza. A görcs a gyomromban nőttön nőtt, minél közelebb kerültünk a házhoz. Az új életem egy cseppet sem fest úgy, mint ahogy azt New Yorkban képzeltem. És még csak fél napja vagyok itt…