13.Volt-nincs

13.fejezet
Volt-nincs

Az első két napban mindenki körülötte rajongott. Majd miután megszokták, hogy "Mr. Tökéletesen gazdag és jóképű, tehát minden lány oda van érte" a Gateway középiskolába jár, mondhatni, hogy már csak úgy a lánytömegek fele rajongta körbe. Mindenki, kivéve Katie-t.


Sem a gondolatai, sem a  szavai nem voltak emberbarátok. Nem értettem, hogy mi lehet a baja Markkal. Amikor pedig két nap után megkérdeztem, hogy az imádni valóan mufurc és pesszimista Katie-ből hogyan lett kevésbé imádnivaló, pesszimista, agresszív és gonosz Katie, és hogy ennek mi köze van Markhoz, egyszerűen nem mondott semmit.


Azt hiszem a világtörténelemben ez volt az első alaklom, hogy Katie nem mondta ki azt, amit gondolt. De amikor neki szegeztem ezt a kérdést, mindenre megkaptam a választ. Minden kristálytiszta lett előttem.


Az ok, amiért Katie emberszámba se vette Markot, az ok, amiért Mark a hátsó sort választotta, és az ok, hogy miért nem fogadta még el a közel 200 randi meghívást, amit két nap alatt kapott.


A képlet teljesen egyszerű. Katie mesélt egy srácról, aki tetszett neki a nyáron, de én nem igazán tartottam komolynak, hiszen Kati e-nek minden héten egy másik srác tetszik. Nem is figyeltem a kis románcaira a nyáron, pedig néha ezt tekintem hobbinak. A lényeg, hogy Katie ezek szerint összejött "Mr. Életem nagy szerelme, amíg nem találok egy nála helyesebb, vagy gazdagabb srácot"-tal.


De, amint ez az én fura adóvevőimen keresztül kiderült, a srác hát, hogy is mondjam, nem egy hűséges típus. Tulajdonképpen Katie kapta rajta őket a srác medencéjében egy Loretta nevű lánnyal. Mindez Katie-t sem zavarta volna, ha nem kezdett volna el érezni valamit az ember legfontosabb szervének a környékén.


 A srác viszont közölte vele, hogy futó kaland volt, és hogy felejtsék el egymást. Katie a dühét, a haragját és a kétségbeesését lenyelte, és mindeddig is ezek a keserű érzések táplálták a személyiségét.


A majdnem szerelmes pár haragban vált el egymástól, minden kapcsolatot fölbontottak, se chat, se telefon, se SMS, se Skype, se semmi. Mintha soha nem is ismerték volna egymást. Ezeknek az eseményeknek a következménye a korántsem édes viszontlátás...


Mondhatnám, hogy Mark az óta szánja-bánja a történteket, de ez nem igaz. Mármint még nem. Katie viszontlátása benne is megmozgatott hasonló dolgokat, mint Katie-ben, de sokkal kevésbé. Katie után nem Loretta volt az utolsó a sorban, utána következett még Sally, Jenny, Monica, Lisa, Cornelia és még sorolhatnám.


De a nyári kalandjai közül akkor is Katie-t tekintette a legfontosabbnak. Tudta, hogy nem kis hibát követett el Lorettával, és nem csak azért, mert Katie érdekesebb és szebb, mint Loretta, hanem azért is, mert tudta, hogy Katie szép, okos, vicces és különleges. De nem úgy, mint egy új mosógép.


Katie-t kibékítenem nem lesz egyszerű. Épp ezen gondolkoztam, az informatika házi feladatom helyett este, amikor is láttam, hogy érkezett egy e-mailem. Meglepett, de jól is esett, hogy Katie írt.:


Igazad volt. Köze van Markhoz. Sajnálom, hogy bunkó voltam. Holnap mindent elmondok. Jó éjt! Katie


Már alig vártam a másnap reggelt. Végre megtudhatom a nem annyira átfogó képet a történetről, Katie szemszögéből.


Reggel az osztály előtt várt. Látszott rajta, hogy ha két órát aludt az éjjel, akkor sokat mondok. Szörnyen nézett ki, a gondolatai teljesen összefüggéstelenek voltak. Nem tudta, mennyire bízhat meg bennem, és mennyi részletet említsen.


- Ha lepakoltad a cuccod, gyere ki! Elmondom, de csak négyszemközt.
- Oké. Két perc, és itt vagyok.


„ Istenem. Mit fog gondolni Jasmine? Vajon mennyit mondhatok el neki? Lorettát is? Vagy az már túl sok lenne? Mennyire fog megvetni ezek után… Meg kell vele ígértetnem, hogy nem mondja el senkinek. Nagy égés lenne, ha ez kiderülne…”


Először is, Nem vetettem volna meg Katie-t, másodszor, Katie nincs tisztában a leégés fogalmával. Pizsama alsóban bejönni a suliba égés, félőrülten rohangálni a folyosón, miközben azt kiáltozod, hogy „Anyuci Pici Fia” vagyok, égés, de a suli legáhítottabb pasijának exbarátnőjének lenni nem égés.


Amint kiléptem az osztályból elkezdett rángatni. És csak húzott és húzott és húzott maga után… Egyszer csak kikötöttünk az épület másik részében, a lehető legmesszebb az osztályunktól.


- Na, jó, amit most fogok mondani, tényleg nem mondhatod el senkinek. Mert ha igen, ne tudd meg, mire vagyok képes.
- Rendben, esküszöm, nem mondom meg senkinek. Na, most már elmondanád, mi ez a nagy titok, ami rólad, meg Markról szól?!


Fogalmam sincs, mennyire vagyok jó színésznő, de eddig még sikerült elhitetnem Katie-vel, hogy abszolút semmit sem tudok.


- Tehát, emlékszel a srácra, akiről meséltem nyáron, hogy jártam is vele, meg nem is egy rövid ideig?
- Igen. És? Csak azt ne mondd, hogy Mark volt az!
- De. Jesszusom, Jasmine, mit tettem?
- Hogy érted, hogy mit tettél?
„ Csodás, most meg teszi itt az értetlent, mintha ez lenne a világ leg alapvetőbb dolga…”


- Hát, hogy mi lesz most, ha ez ki tudódik?
- Hogy érted, hogy mi lesz? Most mi a probléma? És miért ilyen nagy titok ez az egész?


„Hogy lehet, hogy nem érti? Komolyan nem érti?!”


- Na jó, megpróbálom tagoltan elmagyarázni neked, lépésről-lépésre.: Először is, ha ez kitudódik, akkor a lányok 98%-a vagy meg fog vetni, mert nem ezt nézték volna ki belőlem, vagy szét fog szedni az izgalmasabbnál izgalmasabb, szaftos pletykákért. Másodszor, életem végéig hallgathatnám, hogy nekem egyáltalán közöm volt egy ilyen szeméthez, mint Mark, mert nagyjából két hét múlva az iskola női társadalmának tiltólistájára fog kerülni. Harmadszor, én úgy szeretem az arcberendezésem, ahogy van, és nem szeretném, hogy a megvetésük, vagy a pletyka szomjuk miatt szétkarmoljanak. Világos?


- Nem hiszem, hogy tényleg ennyire érdekelne, ha az iskola női társadalma száműzne, másodszor, a női társadalom nem kiközösítene, hanem nagyjából szentélyt állítana neked, mert sikerült akár csak 2 méteres körzeten belül jutnod „Mr. Tökéletes” szívéhez.


- Álljuk meg! Ki beszél itt a szívéről? Egy szóval nem mondtam, hogy szerettem volna. Ezt meg honnan vetted?


Ajjaj. Most fogok lebukni. Miért nem tudom befogni a nagy szám?! Csak egyetlenegy titkom lenne, és azt kéne megtartanom, de naná, hogy 3 napig se sikerül!


- Hát… Öhm, én csak úgy gondoltam, mivel ennyi energiát fektetsz abba, hogy úgy viselkedj, mintha meg nem történt eset lenne, hogy gondoltam, mélyebben érintett, mint egy új bicikli látványa.


Hát ez nem volt túl meggyőző, de kérlek, kérlek, kérlek, hidd el…


„Hmm. Ez igaz, mármint, kit ne érintett volna mélyebben az, hogy így közlik vele, hogy „Bocs édes, de le vagy pattintva…”?!


Épp, mikor Katie meg akart volna gyanúsítani, és hogy nyomatékosítsa a szándékait, még meg is fenyegetni mellé, becsöngettek, ami azt jelentette, hogy kezdetét vehette az informatika órának csúfolt kínzás.


Mr. Wilson becsületére váljon, ő megpróbálta leadni az anyagot a tanterv szerint, csakhogy egy 30 fős osztálynak Internet közelben elég nehéz parancsolni. Tulajdonképpen az egész óra azzal ment el, hogy a tanár úr először a kiabálással próbálkozott, majd kétségbeesetten fenyegetőzött, majd összetörve könyörgött, hogy figyeljünk már oda végre, és ne a chatezéssel legyünk elfoglalva. Senkinek, még meg sem fordult a fejében, hogy hallgasson rá.




Miután tönkretettük Mr. Wilson órája, következtek az idegen nyelvek. A Gateway Gimnáziumban 4 nyelv közül választhattak a becses diákok: német, francia, spanyol és olasz. Az osztályunkban ezek közül mindössze két nyelvi csoport indult: spanyol és francia.


Mi után Ms Martinez bemutatkozott, kiosztotta a nyelvtankönyveket, mesélt az életéről, hogy mennyire kötődik a spanyol kultúrához, és előre vetítette a tantervét. Hát mit ne mondjak, Mrs. Cole-nak lenne tanulnivalója… Miután mi is megtanultunk bemutatkozni egymásnak, már ki is csöngettek.


Az azutáni dupla tesi óra a tanár úr szerinti „átlagos bemelegítés” után atlétikai felmérésekkel, kidobóval és erősítéssel telt. Majd ezek után, miután úgy éreztük, hogy egy gyökérkezelés is kellemesebb érzés lett volna, szeretett osztályfőnökünk tért be hozzánk, az osztályba, hogy tovább bővítse tudásunkat a matematika terén.


Mikor már épp úgy éreztem, hogy a világ szétcsúszik előttem, annyira nem figyeltem, egyszer csak landolt előttem valami a padon. Egy levél. Se név, se "címzés" nem volt rajta, így kibontottam.:


Szünetben beszélnünk kéne. Ne mondd el senkinek.


Mivel fogalmam sem volt róla, hogy kitől jött, megpróbáltam koncentrálni bizonyos emberekre. Az első, aki eszembe jutott, Katie volt. De ő most épp a másodfokú függvény ábrázolható alakjával volt elfoglalva, pont úgy, mint Claire, vagy Lena.


Mikor már ott tartottam, hogy nem is érdekel, hogy ki az, varázsütésre kúszott a fejembe egy hang:


"Remélem Jasmine tud segíteni, nem szeretném, hogy Katie megtudja, hogy a legjobb barátnőjén keresztül próbálom rendezni vele a viszonyunkat..."


Tehát Mark volt az. Kíváncsi voltam, hogy mit akar, még ő sem tudta pontosan, ezért én is csak nagy körvonalakban tudtam meg, hogy Katieről és a kapcsolatukról akar velem beszélni, és talán a segítségemet kérni.


Az óra utolsó öt perce azzal telt el, hogy megpróbáltam átlátni Mark terveit, de nem mondanám, hogy sikerült. Ezek után megpróbáltam a szándékaira koncentrálni, hátha kiderül, hogy ő hogy érez Katie iránt, de hiába strapáltam magam, egyszerűen nem jött össze. Az óra végére már úgy éreztem magam, mintha egyszerre futottam volna le 4km-t és oldottam volna meg egy matematikai és fizikai érettségi feladatot.


Mikor kicsöngettek, az osztálytársaim  úgy özönlöttek ki az osztályból, mintha olyan rabok lennének, akik nem voltak levegőn 2 napja. Az első, aki megtalálta a padomat Mark volt.


- Na jó, figyelj. Mindent tudok. Nem tudom, mit akarsz, de ki vele. Haza akarok már menni végre.


- Oké. Jasmine, meg kell tudnod, hogy Katie mit gondol rólam, és, hogy hányadán áll velem.


- Katie nem tudja, hogy mit akar. Csalódott benned, és, hát azért egy kicsit mélyen érintette. A helyedben én most nem környékezném meg. Nem tudja, hogy mit akar.


- Értem. De esetleg meg tudnád környékezni, hogy van-e nála esélyem?


- Figyelj. Tényleg jól nézel ki, gazdag vagy, és nem ismerlek, de biztos jó fej. De Katie különleges, fogd fel, hogy őt nem rángathatod, mint egy marionett-bábot. Volt esélyed nála, de szerintem már nincs!


Miközben hazafelé mentem a suliból a metrón, próbáltam magam azzal elfoglalni az emberek helyett-akik teljesen elborultak voltak, és hőn áhítoztak a szombatra, hogy nekem meddig van esélyem normál tinédzsernek lenni, és mikor következik be, hogy már nincs, és olyan ember válik belőlem, aki belefullad majd a saját hazugságaiba.