18.Meglepetés

18.fejezet
Meglepetés

Egy újabb ellentmondásos hétfő.

Reggel első dolgom volt, hogy kilopakodtam a szobámból, hogy megnézzem, Anyu itthon van-e még, vagy már elment a kávézónkba. Amilyen szerencsém van, természetesen rögtön meghallottam a bágyadt, reggeli, koffein hiányos gondolatait.

"Jasmine, te mikor keltél fel?"

- Most. Anya, nem kéne egy kávé?

- De, azt hiszem, nem ártana...

"Én meg tudom, hogy nem. Egy zombinak is gyorsabban forog az agya..."

- Attól, hogy még nem vagyok teljesen életképes, még mindent hallok.

- Hoppá. Bocsi.

Miután magamhoz vettem a megszokott kapucsínó adagomat, és ettem egy szelet sajtos pirítóst, eltöprengtem azon, hogy vajon Anyu kikutatta-e már a naplót a fejemből.

- Még nem. És perpillanat még nem vagyok olyan állapotban, hogy elkezdjem, de rá fogok jönni.

- Komolyan mondom, nem értem, miért csinálod ezt? Azért, mert te még ahhoz is lusta voltál, hogy levonszold magad a pincéig, vagy azért, mert élvezed, hogy kínzol, Vagy csak szimplán azért, mert kihívást jelent számodra az agyam azzal, hogy igyekszem nem elárulni semmit?

- Azért nem mentem le a pincébe, mert nem azzal foglalkoztam, hogy miért, hanem, hogy hogyan harcoljak ellenük. A kínzásodat korántsem élvezem annyira, mint hiszed. Nem az a célom, hogy mire készen állsz, már egy idegroncs légy. Az agyad pedig tényleg kihívás, és az is meglepő, hogy milyen könnyen működik a kommunikáció köztünk, ha éppen azt akarjuk, és mennyire nehéz, amikor titkolni akarunk valamit.

- Örülök, hogy ennyire leköt a kommunikációnk mechanikája, de még mielőtt beleásnád magad a témába, nekem suliba kell mennem, és ha jól tudom, neked meg dolgozni.

- Saját kávézóm van Jasmine, sem te, sem senki más nem mondhatja meg nekem, hogy mikor menjek dolgozni.

- Rendben, nekem viszont megmondhatják, hogy azért kaptam intőt, mert elkéstem. Remélem, amíg nem leszek itthon, nem kutatod ki a naplót. Azzal a saját kis játékodat is elrontanád.

- Majd meglátjuk. Oh, és Jasmine! Ne feledd, a titok, az titok!

Csodás, ismét nem bízott bennem, már meg sem lepődtem rajta. Jobban járna, ha a homlokomra tetoválná, hogy "Tartsd a szád!", akkor mindig eszembe jutna, hogy csöndben maradjak, amikor tükörbe nézek... Bár az is igaz, hogy amikor legutoljára figyelmeztetett, akkor is történt valami. Ezzel meglett a harmadik okom is a nem éppen nyugodt hét kezdéshez.

Szabályosan elmenekültem otthonról, mivel nem akartam végig hallgatni, hogy milyen-minden bizonnyal világpusztító- következményei lehetnek annak, ha elárulom a kilétünket. A rohanásnak köszönhetően hamar beértem az iskolába, az osztályban alig voltak még néhányan. Személy szerint Stacy, Amanda, Adrian és Claire.

Claire amint meglátott, megörült nekem, mert a nagy átlaggal egyetemben, ő sem bírta sem Amandát, sem Stacyt.

- Szia Jas! Jó, hogy végre itt vagy, nem tudom, meddig bírtam volna még, hogy: "Jaj, olyan helyes, miért nem randizik senkivel?!"

- Nyugi. Látom még mindig nem dőlt el, ki a nyertese az " Én bálványozom Markot a legjobban az egész világon, mert ő olyan helyes, és főleg olyan gazdag" versenynek.

- Nem. De azt hiszem Stacy vezet annak ellenére, hogy Mark még a nevét sem tudja.

-  Igen, Stacy elég kitartó. De én arra vagyok kíváncsi, hogy meddig bírja még, hogy ne kaparja ki az én szememet, vagy Katie-ét...

- Na, igen. Stacy bármit megadna, ha ott ülhetne, ahol te, és szerintem még a lelkét is eladná, ha Katie helyében lehetne. Apropó, Katie. Te mit veszel neki a születésnapjára?

- Tessék?

- Tudod, holnap lesz a szülinapja.

- Jesszusom. Tényleg.

- Tudod, mi jutott eszembe?

Igen, de ezt nem akartam mondani neki. Egy születésnapi buli Claire-éknél, és reményei szerint utána egy ott alvós buli. Bár nem igazán tudom, hogy 3 emberes buli létezik-e?...

- Na, mondd.

- Egy szülinapi buli. És utána ott is aludhatnátok. Nem tök jó ötlet?

Elég érdekes volt Claire fejében szétnézni. Vajon tényleg ennyire nem ismeri Katie-t? Ő nem egy tipikus rózsaszín- tömeglány, aki oda van a  pizsipartikért. De nem akartam lelohasztani az izgalmát, már úgy bele lovallta megát.

- De, az. És nálatok lenne?

- Aha.

- Oké. És én meg vagyok hívva?

- Persze. De akkor kéne a segítséged. Holnap, én suli után rögtön hazamennék, neked pedig le kéne foglalnod Katie-t egy órára. Vidd el mondjuk a kávézóba egy szülinapi kapucsínóra, vagy nem tudom. Légyszi találj ki valamit!

- Rendben.

- Imádlak!

Hallottam Katie gondolatait, úgyhogy megpróbáltam a társalgást egy másik mederbe terelni, nehogy Claire terve még azelőtt kudarcot mondjon, mielőtt még elkezdődhetett volna.

- És kik lennének ott? Colin?

- Igen, ő is.

- Tényleg, mi van veletek?

- Semmi különös, jól megvagyunk...Szia Katie!

- Sziasztok.

- Katie, karikásak a szemeid. Mi történt?

- Harmony meghalt! Egész éjjel nem tudtam aludni.

- A kutyád? Mégis mi történt?

Claire még nem, de én már előre tudtam, hogy Katie mit fog mondani. A teherautó, amit nagyjából két héttel ezelőtt láttam.

- Elütötte egy autó.

Sem én, sem Claire nem tudtunk megszólalni. Mit lehet ilyenkor mondani?! Hogy " Ne aggódj, majd lesz egy sokkal szebb, okosabb és ügyesebb kutyád, aki észreveszi, ha jön egy autó"?! Sosem láttunk még Katie ilyen szomorúnak. Harmony már akkor megvolt neki, amikor még óvodába jártunk. Nagyon szerette őt, és bármit megtett volna érte.

- Na, mindegy. Ti mit csináltatok a hétvégén?

- Semmit.

- Úgyszintén.

Nem lett volna jó ötlet bevallani, hogy az őseimet kutattam, és egy másik ember naplóját olvastam, annak érdekében, hogy megpróbáljak nem meghalni egy generációs harcban. Fogadok, hogy nem értették volna meg.

- Ez igazán izgalmas. Kíváncsi vagyok, mit fogtok mondani 60 év múlva, amikor már mindenki, még a csigák is gyorsabban fognak átkelni a zebrán, mint ti.

- Örülök, hogy annyira azért mégsem rázott meg a kutyád halála, hogy rajtunk gúnyolódj.

- Claire, ez nem volt szép. -szóltam rá.

- Jó, igaz, bocs Katie.

Még addig tudtam Katie-ékre koncentrálni, amíg hallottam Claire bűntudatát, és Katie sértődöttségét- nonverbálisan. Ezek után a figyelmemet teljesen lekötötte az, hogy tudtam, Mark néhány másodperc múlva belép az ajtón. 

- Sziasztok! Mizujs?

- Szia Mark! Semmi, veled?

Claire hiába tagadta, amint belenézett Mark sárgás-zöld szemébe, teljesen elvesztette az eszét, a többi lányhoz hasonlóan. Várjunk csak! Sárgás-zöld?!

Itt valami nagyon nem stimmel. Eddig még mindig abban reménykedtem, hogy van néhány százalék esélyem arra, hogy ez az egész " Szuperhősök vagyunk, és megmentjük a világot a teljesen átlagos embereknek kinéző zombiktól" csak mese, és anyuék egy hónap múlva közlik velem, hogy átvertek.

Hiú remény. Bár a napló létezett, és valódinak tűnt, képes lettem volna azt is feltételezni Anyuról, hogy ő csinálta, csak a hecc kedvéért. Talán nem kéne ennyire gyanakvónak lennem a rokonaimmal szemben... Talán...

- Nem sok. Katie? Te mit csináltál a hétvégén?

- A kutyámat temettem.

- Harmony meghalt? Mégis mi történt?

- Jaj, legalább ne tettesd, hogy érdekel! 

- Nem tetetem. Különben meg nem értem, hogy miért kell utálnod?

- Örülök, hogy végre eljutott az agyadig... Soroljam?! Loretta, Maria, Monica, Jenny...

- Oké srácok, azt hiszem, a brazil szappanopera szünetből ennyi elég lesz. 

Nem akartam végig nézni, ahogy Katie neki ugrik Marknak. Egyrészt azért nem, mert az a végén úgyis neki fájt volna, másrészt pedig mert Mark tényleg törődött vele. Még a születésnapjára is gondolt, bár most, hogy kezdte belátni, hogy Katie a lelke mélyén is gyűlöli, szépen, lassan kezdett lemondani róla.

Mark kétségbe volt esve, de elismerte, hogy Katie és közte már semmi sem lehet. Nagyjából két másodpercbe telt bele, és elkezdett új potenciális barátnő után nézni.

Katie olyan dühös volt, hogy ha nem szakítom félbe, lehet, hogy átugrik a padon, és Mark torkának esik. Remélte, hogy Mark végre fölfogta, hogy ennyi volt.

Claire pedig csak azért aggódott, hogy nehogy valakinek baja essen. Vagy a könyveinek... Ez Claire.

Érdekes módon, rajtam kívül senki nem vette észre, Mark újabb változását, még a lányok sem, akik lassan már hobbijuknak tekintették, hogy Mark tekintetébe merüljenek. Ebben az osztályban tényleg csak én veszem ezt észre?!

A teljes ledöbbenésből Claire rángatott vissza a való világba.:

- Jasmine! Ki tudnál jönni velem egy percre?

- Mi? Öhm... Persze.

Mikor elindultam, Mark gondolatai rögtön rám irányultak. Sejtette, hogy Katie szülinapjára készülünk valamivel, ezért "véletlenül", ő is kijött az osztályból, valami biztos alibin gondolkozva.

" Vajon mit tervezhetnek? Egy bulit? Engem biztos nem hívnának meg. Ezt majd meg kell kérdeznem Jasmine-től. Tulajdonképpen miért ne hívnának meg? Azon kívül, hogy Katie utál, és ez az ő szülinapja... De ha Stacyt meghívják, és engem nem, akkor nem tudom, mit kezdek magammal..."

- Szóval, csak a véleményedet szeretném megkérdezni a vendéglistáról. Én természetesen rád, Lenára, Amandára, Adrianra, Jane-re és Markra gondoltam.

- Mark? Biztos vagy benne?

- Szerinted ne?

- Claire, ezt a bulit te rendezed, ahogy gondolod. Én csak egy fülbevalót és egy nyakláncot adok neki.

- Jól hallottam, hogy én is szóba kerültem?

- Mark, ehhez semmi közöd. Kopj le!

- Igen, rólad beszéltünk, és Katie bulijáról.

Claire keresztülhúzta a tervemet. Én nem mondtam volna el Katie buliját. De Claire menthetetlenül naiv alkat.

- Katie-nek szülinapi bulit szerveztek? Ez jó ötlet. Remélem én is meg vagyok hívva.

- Nem.

- Igen. Nálam lesz holnap délután.

És ismét. Mark szemének valami hipnotikus ereje van, vagy mi?!

- Remek. Ott leszek. És kösz a meghívást.

- Akarod mondani, örülsz, hogy meghívattad magad.

" Így is mondhatjuk. Ha jól érzem, Jasmine sincs túlságosan oda-és vissza tőlem..."

Válaszolni akartam, hogy jól érzi, de nem tettem, mert valószínűleg ezzel is csak magamat árultam volna el. Anyu önkontrollra is oktathatna néha. És ha már engem, akkor Katie-t is...

- Claire, ezt most miért csináltad?

- Miért ne? Marknak is joga van ott lenni...

- Nem. Annak van joga ott lenni, akit Katie szeret. Nem tudom, hogy neked, hogy jött le, de nekem nem épp az jutott eszembe a benti veszekedésükről, hogy imádják egymást. Különben is, Mark Katie ex pasija.

- Na és?

- Milyen, na és?! Téged agymostak, vagy a könyvszaglászás ment az agyadra?!

Tényleg. Mintha agymosták volna... Vagy mindenki beszerzett magának egy privát agymosó sisakot, és azzal játszik otthon, vagy Marknak is köze van a dologhoz... Lehetséges lenne, hogy hipnotizálja az embereket, vagy agymossa, vagy csak irányítja? De mégis miért tenné? És hogyan? Vajon mindenkire hatással van?

Lehet, hogy a mese, amit még mindig nem voltam hajlandó elhinni, mégis igaz? Mark tényleg nem emberi? Vajon tényleg embereket öl, és képes lenne lemészárolni egy osztályt csak úgy kedvtelésből matekóra közepén?

Amikor visszamentünk az osztályba, Mark már a helyén ült Adriannel, Stacyvel és Amandával körbe véve. Vajon ezt is ő csinálja, vagy ez csak a pénztárcájának köszönhető?

Sajnos nem lett volna jó ötlet oda menni hozzá és megkérdezni:" Hello. Figyi, a szemeddel hipnotizálod az embereket, akiket végül megölsz az apáddal együtt, vagy a rajongótáborod csak annak köszönhető, hogy az apád milliárdos?"

Anyunak ismét igaza volt... Mi jön még ezután? Teleportál tesióráról, vagy mi?!